Igen, a Mester(em) sem ragaszkodik a pontos, fizikai törvényszerűségek feltétlen követéséhez, a fények és a képeken állandóan visszatérő eső, melankolikus hangulatot kelt. A hölgyet körülölelő “dicsfény” pedig azonnal rá irányítja a figyelmünket, azaz: nézd a lényeget!
Szerintem meg ez L. Afremovnak (és neked is) a második legjobb Afremov-képed – a gordonkás után.
Mondom, szerintem 🙂
Nekem ez a kedvencem… Imádom,hogy érzem a hideget. Fázom és könnyezem a hidegtől (vagy nem is attól?)
Eszter
Köszönöm, és öltözz melegen!
Talán az a feszes-hegyes csillogás a legjobb, ami mindenről virít, még a “száraz” dolgokról is.
Igen, a Mester(em) sem ragaszkodik a pontos, fizikai törvényszerűségek feltétlen követéséhez, a fények és a képeken állandóan visszatérő eső, melankolikus hangulatot kelt. A hölgyet körülölelő “dicsfény” pedig azonnal rá irányítja a figyelmünket, azaz: nézd a lényeget!
Fantasztikus, nagyon tetszik