Ez Leonid Afremovnak, és talán nekem is a legsikerültebb képem. Első ránézésre a magányosságot, a megpihenést, a “végállomást”, a sorssal való megbékélést sugallja. Mindezt erős színekkel,mert nem ijed meg saját mondanivalójától annyira, hogy csak szürkét, és feketét használjon. Nagyon szeretem ezt a képet (az eredetit és az enyémet is), szeretnék ilyeneket önállóan is csinálni. Addig is tisztelet a Mesternek! Halleluja!
Anikó izgalmas riportfotói, a valós életből 
Most jöttem a Dagályból!!! 
Ácsolódik a pad. 
Ide bármikor lepihenhetünk!
ez a kedvemre való!!!!!!!!!!!!!!!
Gondolatban leülhetsz rá és elmerenghetsz, ha akarsz.
Nagyon jó!!!… és remek időtöltés számodra! Üdv Anikónak is!
Pubi, Kedves Sogorom!
Nagyon mefogott es meghatott a a Tarlatod. Gratulalok a termekeny tehetsegedhez, es orulok, hogy joszivuseged idillikus bekessegbe juttatott.
Orommel idoztem el kepeidnel es koszonom, hogy sokakkal egyutt engem is megajandekoztal a kivalasztott festok es onmagad talentumaval.
Istvan
Köszi, valóban; festeni csak békességes hangulatban lehet, remélem az elkövetkező körülmények majd támogatnak ebben!
Megfogott….csodás. Nagyon tetszik.