Belátom, hihetetlen szemtelenség lemásolni egy Monet képet. Hogy mégis bátorkodtam, az a határtalan tiszteletem és nagyrabecsülésem halványka jele, a világ talán legjobb festőjének. Persze tudom, sportnyelven szólva a “cipőjét sem vihetném”, de szívesen cipeltem volna annak idején a festőállványát, felszerelését (egy palack bordeaux-it) “ki a szabadba”, és napestig bámultam volna ahogyan dolgozik. Talán, ha még egy üveg jó bort szerzek valahonnan, megbocsájt nekem!? A képet a legnagyobb Monet rajongó Sebes Editnek ajándékoztam 2013.02. 16.-án a születésnapjára. Úgy gondolom, nagyon jó helyre került, senki másnak nem adtam volna, csak Editnek. Így lett “Az én Monet-m”-ból, Edit barátnőm Monet-ja! Isten éltesse!
Még homályosan látszanak a dolgok. 
Már készül a keret. 
Kedvenc helyemen, maciban. 
Ferde szemmel néz a Mester: Ki ez a bátor kellemetlenkedő??? 
Egy tálból cseresznyézek a Mesterrel! 
Az ihletet adó naptár oldal. 
Keretbe foglalva, dísz helyre kerül. 
Az új, remélem boldog tulajdonos!a
GRATULÁLOK PUBESZ:)
Köszönöm szépen!