Kalapos hölgyeknek -úgy látszik- nem tudok ellenállni! Ilyen aberációk kezelésére született Mo Welch, akit nem régen emlegettem, egy másik kalapos hölggyel kapcsolatban. Ez a két ráérős, kicsit elkényeztetett finom dáma, unottan bámul a világba, nincs fontosabb dolguk, mint a legszebbnek lenni! Hát ők mindent elkövettek!
szia Pubi!
Már egy pár napja felfigyeltem a “Kalapkákra”. Ma annyi borzalmas hír hallatán, elhatároztam, hogy ma valami üdítő dologgal foglalkozom, és igy végig néztem a galériádat. Fantasztikus volt, csodálatos. Mindig is szerettem a képeket, múzeumokban is, a te tárlatod is felért egy komoly múzeum látogatással. Az én kedvenceim az impresszionisták, ezért nekem a kikötői képeid tetszenek a legjobban. (a hátsó – titkos kertben készültek mellett.) Persze, a kalapos hölgyek – minden változatban- is szemet gyönyörködtetőek.
Köszönöm neked, hogy legalább egy órára el tudtam felejteni a valóságot.
Ne hagyd abba a festést, csináld tovább, és fessél minél több saját kompozíciót, biztos vagyok benne, hogy komoly értéket fognak képviselni.
(Tudod még mi az előnye a festményeknek? – Nem igényelnek garanciális javítást.) Köszönöm még egyszer!
Tündikém!
Köszönet neked kedves soraidért, örülök, hogy ha örömet szerezhettem, és ha mégis, az nekem is öröm! Puszi
Csak ámulok és bámulok !
Rendkívül jók a képeid. Szívből gratulálok !
Oszi nagyot villantott Feléd ezzel a honlap ajándékkal.
Szinte olyanok a” Kalapkák” és hosszú nyakú tartóhölgyeik, mint az eredetiek.
Nagy-nagy gratula újfent
Tündikém, köszönöm, jól esett!!!
Köszönöm, hízik a májam!